A magyar tisztképzés történetének rövid áttekintése^[1]

A 18. században a törökök kiűzése után a csaták tapasztalatai alapján szükségessé vált – a reguláris – tömeghadsereg létrehozása. Az új hadsereg olyan vezetőket, tiszteket követelt, akiknél nem elsősorban a származás, hanem a katonai, szakmai hozzáértés, a katonai hivatás iránti elkötelezettség volt a fő meghatározó tényező.

Ezek a követelmények jelentkeztek a magyar hadseregnél is, kibővülve olyan követeléssel, hogy a jövő új tisztjei képzési nyelve – az anyanyelv – a magyar legyen. E gondolatok jegyében 1790-ben az Országgyűlés 7. Tudományos Bizottsága olyan határozatot hozott, hogy „… egy katonai akadémia állíttassék fel, a katonai nevelés érdekében, magyar nyelven”. Ezt tovább erősítette az 1792-i VIII. Országgyűlés IX. törvénycikke, amely kimondta, hogy „… a Hadbiztosi Hadiakadémián magyarok is tanuljanak”. A 2 törvény kiadása egyben jelezte a magyar főnemesség követelésének teljesítését a magyar nyelvű tisztképzésben.

Az 1802-es IV. törvény meghatározta a katonai akadémia felállítását Magyarországon. Amíg ez meg nem valósul, addig a pesti egyetemen egy tanszék szervezését, a katonai tudományok előadására.

Mindezek az intézkedések és határozatok eredményeképpen az 1808-as VIII. törvény kimondta, a katonai akadémia felállítását Vácott, a Teréziánum (ma börtön) épületében. Az épület átalakításához szükséges pénzösszeghez Ludovika királyné 50 000 aranyat ajánlott fel, amelyet más főnemesek és intézmények hozzájárulása követett, és mintegy 850 000 arany gyűlt össze.

A napóleoni hadjárat miatt az építkezés és az Akadémia megnyitása elmaradt, bár a főigazgatót, Petrich András ezredest és törzsét kinevezték. Az akadémia 1808-tól 1828-ig névleg létezett, de tisztképzést nem folytatott, az épület rossz állapota miatt. (ajtók, ablakok, tető hiánya stb.)

Elkészítették az akadémia szervezeti és működési szabályzatát, a hallgatók, valamint a tanárok jogait, illetve kötelezettségeit tartalmazó követelményrendszert.

Az Országgyűlés hosszas vita után, az 1827. évi XVII. törvénycikkben elrendelte, hogy a Tisztképző Akadémiát Pesten kell létrehozni, amelyhez a szükséges területet Orczy-kertben megvett és a Pest város által ingyen átengedett szomszéd telek képezte, ahol 1830. június 28-án ünnepélyes keretek között lerakták az akadémia alapkövét, és Pollack Mihály tervei szerint megkezdték az építkezést, amit 1836-ra fejeztek be. A bécsi udvar különböző okokra hivatkozva az intézet megnyitását elhalasztotta.

1848-ban a Független Magyar Kormány elhatározta a magyar nyelvű tisztképzés megindítását, amelyet az elkészült épületegyüttesben kívánt megkezdeni Magyar Katonai Főtanoda címen, s amelynek főigazgatójául kinevezte Luberth János ezredest, aligazgatónak pedig Petzelt József alezredest.

Lubberth ezredes a kialakult katonai, háborús helyzet miatt helyét nem tudta elfoglalni. A főtanoda megnyitása napjául 1849. január 7-ét határozták meg, amelynek megnyitó beszédét, a főtanoda programját és szervezeti szabályzatát Petzelt József készítette el. Az oktatás január 8-án indult valamivel több, mint 100 növendékkel, de az 1849. január 5-én Pestre bevonult megszálló osztrák katonai hatóságok január 17-én betiltották a tanintézet működését, s az épületbe hadikórházat telepítettek. Az elkészült szabályzat és kiképzési terv azonban a későbbi Akadémia követelményszintjének meghatározásában alapul szolgált.

A szabadságharc leverése után a magyar nyelvű tisztképzés, de általában a hazai tisztképzés nem került előtérbe, sőt az Ausztria és Magyarország közt 1867-ben létrejött kiegyezésig erről a kérdésről az uralkodóház nem is volt hajlandó tárgyalni.

A kiegyezés után ismét az Országgyűlés elé került a tisztképzés kérdése, és a korábban felépített épületegyüttes hasznosítása. Hosszan elnyúló vita után, az 1872. évi XVI. törvénycikk alapján, 1972. augusztus 3-án a Honvédelmi Minisztérium átvette az épületet a császári és királyi (k. u. k.) hadseregtől, és november 21-én az épületegyüttesben megkezdődött az alacsonyabb szintű tisztképzés, magyar nyelven, a magyar honos hallgatók részére, gyalogsági és lovassági szakon.

Az akadémia megnyitása után az Országgyűlés több ízben is követelte a budapesti Ludovika Akadémia azonos szintre való emelését a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémiával, amit végül is – hosszas vita után – 1897. június 29-én I. Ferenc József szentesített az 1897. évi XXIII. törvénycikkben.

Jelentős eseménye volt a Ludovikának 1902-ben, amikor I. Ferenc József magyar király zászlót adományozott. Az átadási ünnepségre hivatalos volt a korabeli katonai és politikai vezetés, és érdekességként kell megemlíteni, hogy az 1848-49-es szabadságharcban részt vett, és még élő tisztek is meghívást kaptak az ünnepségre.

Az akadémiai képzését 1913-ig az jellemezte, hogy csak gyalogos- és lovastiszteket képzett a honvédség számára, de a nélkülözhetetlen technikai, fegyvernemi tisztképzés továbbra is Ausztriában, német nyelven folyt. 1913-tól azonban az akadémián is bevezették a tüzértisztképzést, de ezt nehezítette, hogy a szabályzatok német nyelvűek voltak, és a szakmai nyelvezetet az oktató tisztek németül ismerték.

1918. december elején a különböző ausztriai akadémiákon (Taitschkirchen, Mödling) tanuló magyar honos hallgatókat – a megkötött fegyverszüneti egyezménynek megfelelően – hazaküldték. Őket a Ludovika Akadémia vette fel, és a politikai helyzetre való tekintettel, az alacsonyabb évfolyamú hallgatókat szabadságolták, míg a felsőbb évfolyamúakat csapatszolgálatra, illetve a tanfolyam befejezésének folytatására osztották be.

A Tanácsköztársaság kikiáltása és a választások megtartása után – 1919. április 12-én – a Ludovika Akadémiát feloszlatták és 1919. május 1-jei hatállyal felállítják a parancsnokképző tanfolyamot, 51 hallgatóval. 1919. június 8-án katonai főiskolai tanfolyam címmel felállítják a Felsőfokú Tisztképző Intézetet, de az oktatást a háborús helyzet alakulása miatt nem tudják megkezdeni.

A Tanácsköztársaság bukása után az akadémia volt hallgatói igazoló bizottsági eljárás alá kerültek, és a bizottság döntése alapján folytathatták, illetve befejezhették tanulmányaikat.

1922-ig az akadémia újabb hallgatókat nem vett fel. 1922-ben – a trianoni békeszerződés határozatának megfelelően – megkezdte a tisztképzést a Ludovika Akadémia, évfolyamonként 100-150 hallgatóval, de páncélos- és repülőkiképzést nem folytathatott. Ezért tanulmányi csoport működött: gyalogsági, lovassági, tüzérségi, műszaki, vezérkari és nyelvi. A kezdeti tiltás ellenére, a „rejtés” viszonyai közepette – műszaki század állományában – 1928-ban már repülőtiszteket is avattak.

1928-tól megkezdődött a magyar hadsereg fejlesztése, így megnövekedett az akadémiára felvett hallgatók létszáma és megváltozott a képzés szervezete is. 1931. október 1-jével kettévált a Ludovika Akadémia: műszaki és a híradó csoport kivált az anyaintézetből, s Budán önálló intézményként megalakul a Ludovika Akadémia II. Főcsoport. Ezt követően tehát, a Ludovika Akadémia I. Főcsoportjánál Pesten a gyalogsági, a lovassági és a tüzérhallgatók tanultak, míg Budán a Ludovika Akadémia II. Főcsoportjánál a műszakiak, a páncélosok, a vegyivédelmiek, a folyamőrök és a repülők.

1939-ben a Ludovika Akadémiából kivált a II. Főcsoport, és önálló tanintézetként, Bolyai János Műszaki Akadémia néven kezdte meg tevékenységét, illetve, ugyancsak 1939-ben hozták létre Kassán a magyar királyi honvéd Horthy Miklós (1942-től Horthy István) Repülő Akadémiát.

A II. világháború alatt az akadémiák növelték a hallgatók számát, csökkentették a kiképzési időt, hogy minél több tisztet tudjanak biztosítani a harcoló csapatok számára. A hadműveletek alakulása miatt 1944 őszén a Ludovika Akadémiát Németországba telepítették át, hozzákapcsolva a Bolyai és a Horthy Akadémiát, a Jutasi Kinizsi Tiszthelyettesi Iskolát, valamint a tartalékos tiszti tanfolyamokat, és mintegy 80 helyőrségben helyezték el a tiszteket, a hallgatókat és a parancsnokságokat. Ezzel valójában megszűnt az akadémiai képzés, a háború befejeztével pedig megszűnt a Ludovika Akadémia.

A szövetséges csapatok Magyarországgal 1945. január 20-án Moszkvában aláírták a fegyverszüneti szerződést, amelynek külön rendelkezése intézkedett 8 hadosztály felállításáról, és a németek elleni harcbavetéséről a szövetséges csapatok oldalán. A fegyverszüneti szerződés ezen kitételét a magyar kormány csak részben teljesítette, mert mire a szervezés befejeződött, az európai hadszíntéren a német csapatok feltétel nélküli kapitulációjával véget ért a II. világháború. Így Magyarország részéről 2 gyaloghadosztály és 1 műszaki ezred vett részt a németek elleni harcokban.

A II. Világháború befejezése után tovább folytatódott — az új helyzetnek megfelelően — a hadsereg szervezése. A szükséges tiszti állomány biztosítása az „igazolt” tisztekből, a tiszti vizsgát tett tiszthelyettesekből, valamint a különböző partizáncsoportokban harcoló volt tisztekből kerültek ki.

A honvédség vezetése kéréssel fordult a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz a tisztképzés megindításának engedélyezése ügyében, de ezt a kérelmet a bizottság elutasította azzal az indokkal, hogy Magyarországgal csak fegyverszüneti szerződés van érvényben, és a hadsereg, valamint a szükséges tiszti állomány képzését csak a békeszerződés aláírása után, az abban meghatározottak alapján lehet megoldani.

E körülmények miatt a hadsereg vezetése megkezdte a tisztek átképzését, valamint a tiszthelyettesek közül a legjobbak tiszti vizsgára való előkészítését. Ezek az át- és továbbképzések 6-10 hónapos időtartamúak voltak, és célja az volt, hogy a megszületőben lévő demokratikus hadsereg számára a követelményeknek megfelelő tisztek álljanak rendelkezésre.

A tanfolyamok – képzésük jellegének megfelelően – a következők voltak: nevelőtiszti tanfolyam, demokratikus átképző tiszti tanfolyam, tiszti továbbképző tanfolyam, hadbiztosi tanfolyam, gazdász tiszti tanfolyam, amelyekre kizárólag tisztek jelentkezhettek. A tiszthelyettesek részére, akik 4 éves csapatszolgálattal és kiváló vagy igen jó minősítéssel rendelkeztek – és vállalták, hogy a tiszti vizsga letétele után tisztként teljesítenek szolgálatot – tiszti vizsgára előkészítő képzést szerveztek.

1947. február 10-én Párizsban aláírták Magyarországgal a békeszerződést, ami – egyebek mellett – előírta, hogy Magyarország hadserege 65 000 fő szárazföldi és 5000 fő légierővel rendelkezhet. A békeszerződés meghatározásának megfelelően lehetővé vált, hogy a hadsereg számára meginduljon a tisztképzés.
1948. június 17-én jelent meg a toborzó felhívás a Honvéd Kossuth Akadémiára, ami kimondta, hogy „1947. október 1-jével felállításra került a tiszt- és tiszthelyettes képző iskola, a Honvéd Kossuth Akadémia […] Olyan tiszt- és tiszthelyettesi kar kiképzését tűzte ki céljául, amely Kossuth szellemében hű őre és harcos védelmezője a magyar népnek, a magyar demokráciának, […] Hallgatói sorába hívom mindazokat a paraszt, munkás és értelmiségi ifjakat, akik ebben a szellemben a katonai pályát élethivatásul választják…” (Honvédségi Közlöny 1947. június 17. és 18. szám.) A felhívás egyben közölte a képzés időtartamát és megosztását. Az első év a csapatoknál történik, és tisztesképzést kapnak a jelöltek. A tisztesiskola sikeres elvégzése után, és a kötelező felvételi vizsgakövetelmények teljesítésével felvételt nyernek az 1éves tiszthelyettesképzésre. Ez az akadémia I. évfolyama, aminek sikeres elvégzése után kerülhettek a hallgatók a II., illetve a III. évfolyamra, a tiszti tanfolyamra. Azok a hallgatók, akik a további tanulást nem vállalták vagy a tanulmányi eredményeik gyengék voltak, tiszthelyettesként a csapatokhoz kerülnek hivatásos tiszthelyettesi beosztásba. A tiszti tanfolyamot elvégző hallgatókat alhadnagyi rendfokozatban avatták. Az első induló hallgatói létszám 477 fő volt. A hároméves tagozaton kívül létrehozták az egyéves tagozatot, amelyre tiszthelyettesek kerülhettek be.

Az előkészületek után, 1947. október 1-jén megindult a Honvéd Kossuth Akadémián a tisztképzés, az akadémia parancsnoka Révay Kálmán ezredes lett.

Az akadémiai képzésben a hadsereg számára szükséges fegyvernemi és szolgálati ágak igényi szerint készítették fel a hallgatókat.

A Honvéd Kossuth Akadémián a képzés megindulását követően – a változó belső- és külső politikai helyzet miatt – az eredetileg meghatározott létszám kevésnek bizonyult. Fokozódott a hadsereg létszámnövelése iránti igény, ami nagyobb követelményt támasztott a tiszti helyek betöltésére, így a tisztképzésre is. A hallgatói létszámot először 1600, majd 2410 főre emelték. Ezt a nagy létszámot már nem tudták a tanintézet épületeiben elhelyezni, ezért az akadémia keretén belül 3 zászlóaljat szerveztek három elhelyezési körletben. Ez a széttagoltság nehezítette az akadémiaparancsnokság munkáját a vezetésben, de a tanári állomány sem tudott a minőségi követelményeknek eleget tenni a létesítmények közötti utazások miatt.

A felmerült nehézségek, valamint a nemzetközi helyzet éleződése, a megnövekedett tiszti hiány kielégítése érdekében a hadsereg vezetése 1949. október 1-jével megszüntette a Honvéd Kossuth Akadémiát, és átmenetileg 1 éves képzési idővel felállította a fegyvernemi tiszti iskolákat:

• Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola (1949. X. 1. Budapest)
• Dózsa Lövész Tiszti Iskola (1949. X. 1. Pécs)
• Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola (1949. X. 1. Szolnok)
• Kossuth Tüzér Tiszti Iskola (1949. X. 1. Budapest)
• Petőfi Politikai Tiszti Iskola (1949. X. 1. Budapest)
• Rákosi Páncélos Tiszti Iskola (1949. X. 1. Tata)
• Táncsics Műszaki Tiszti Iskola (1949. X. 1. Szentendre)
• Vasvári Repülő Műszaki Tiszti Iskola (1949. X. 1. Budaörs)
• Zalka Máté Híradó Tiszti Iskola (1949. X. 1. Budapest)
• Ságvári Hadtáp Tiszti Iskola (1949.X.1. Budapest)
• Sport Tiszti Iskola (1950. XI. 1. Budapest)
• Gépkocsi és Traktor Tiszti Iskola (1950. V. 1. Budapest)
• Egészségügyi Tiszti Iskola (1950. X. 15. Budapest)
• Tolmács Tiszti Tanfolyam (1950. XI. 1. Budapest)
• Gábor Áron Tüzér Technikus Tiszti Iskola (1951. IX. 15. Budapest)
• Térképész Tiszti Iskola (1951. Budapest) (Eredeti írásmóddal – a szerk.)

 

Az új tiszti iskolák személyi állományát egy hónapos időtartam alatt készítették fel azokra a teendőkre, amelyeket a tisztképzés érdekében végezniük kell. Az iskolák 1949 őszétől kezdve folyamatosan fejlődtek, mindinkább nőtt a tanári, a parancsnoki állomány felkészültsége. Fejlődtek oktatási módszereik, és előtérbe került a minőségi tisztképzés feltételeinek megteremtése.

1951-től ismételten 2 évben határozták meg a képzést, ami már jobban felkészült tiszteket adott a hadsereg részére. A kezdeti szakaszparancsnoki feladatok ellátására való felkészítésről áttértek a század- és ütegparancsnoki feladatokra való felkészítésre.

1952 őszén 3 évre növelték a tiszti iskola képzési idejét, ami már megfelelt az átlagosan elismert tiszti képzési időnek.

A tiszti iskolák egységes irányításának megvalósítása érdekében a minisztériumban létrehozták a Tanintézeti Csoportfőnökséget, amelynek feladatául jelölték meg a képzési elvek, a főbb tantárgyak és a megvalósítási célok meghatározásának kidolgozását, valamint az iskolákon folyó képzési munka ellenőrzését és hatékony segítését.

A fegyvernemi tiszti iskolákban a kiképzett tisztek létszáma tízszerese volt az 1948-ashoz képest, és a hadsereg 17 %-át tette ki. Mindezek a tevékenységek megteremtették a tisztképzés színvonalának további javításához szükséges feltételeket. A megváltozott nemzetközi helyzet lehetővé tette, hogy a hadsereg bizonyos létszámcsökkentést hajtson végre.

1953 őszétől több lépcsőben kezdetét vette a létszámcsökkentés, ami reális lehetőséget biztosított a sok tiszti iskolának az összevonására, figyelembe véve a fegyvernemi sajátosságokat.

1953-ban felállították a „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskolát, amelynek feladatául jelölte meg a vezetés, hogy a tiszti iskolák hallgatóinak utánpótlását jelentős mértékben biztosítsa. A középiskolán jól felkészült katona- és polgári tanárok vezetésével végezték a középiskolai oktatást, amely kiegészült bizonyos katonai kiképzéssel is. (Alaki-, Szolgálati Szabályzat, stb.)

A megváltozott kiképzési követelmények lehetőséget nyújtottak, hogy a tisztek egy része a katonai akadémiai képzésbe, vagy más polgári főiskolákra, egyetemekre kerüljön, ami már előre jelezte a hadsereg szakmai felkészülésének és felkészítésének várható jelentős minőségi változását.

Ezt a változást tovább segítette, hogy 1955–56-ban a meglévő tiszti iskolákat összevonták az alábbiak szerint:

• A Gépkocsi és Traktor Tiszti Iskola beolvadt a Páncélos Tiszti Iskolába, majd ehhez csatlakozott a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskola, ami és „Dózsa György Lövész és Páncélos Tiszti Iskola” néven, Tatán kezdte meg működését;
• A Tüzér Tiszti Iskola és a Tüzér Technikus Tiszti Iskola, valamint a Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola „Kossuth Lajos Tüzér Tiszti Iskola” néven állt fel Budapesten;
• A Zalka Híradó Tiszti Iskola és a Táncsics Műszaki Tiszti Iskola „Zalka Máté Műszaki és Híradó Tiszti Iskola” néven, Szentendrén kezdte meg működését, s végül:
• A Kilián Repülő Hajózó Tiszti Iskola és a Vasvári Repülő Műszaki Tiszti Iskola „Kilián György Repülő Tiszti Iskola”-ként Szolnokon folytatta munkáját.

 

Az így kialakított iskolák oktatásukat azonban nem tudták folytatni az 1956 októberében kirobbant forradalom és szabadságharc következtében. A hallgatók jelentős hányada 1956 novembere után leszerelt. A megmaradt hallgatókat a katonai vezetés összevonta Budapesten, az Egyesített Fegyvernemi Tiszti Iskolában.

1957 áprilisában kezdődött meg az oktatás az iskolában, és 1957 szeptemberében került sor az avatásra. Még ez év októberében megkezdődött a hároméves oktatás.

1958-ban az iskola új nevet – Egyesített Tiszti Iskola – kapott, amelynek első parancsnoka Köteles Jenő vezérőrnagy lett.

Az Egyesített Tiszti Iskolában lényegesen jobbak voltak a tisztképzés feltételei, mint a korábbi fegyvernemi iskolákban. Ez a különbség nemcsak a tárgyi, technikai feltételekben nyilvánult meg, hanem a parancsnoki és tanári összetételben is. Egyre több olyan tanár végezte az oktatómunkát az iskolában, akiknek katonai akadémiai (hazai és külföldi) szakmai képesítése volt, illetve az egyéb tárgyakat oktató tanárok egyetemi, főiskolai szakdiplomával rendelkeztek. Ugyancsak a feltételek javítását jelentette, hogy a hallgatók most már alapvetően – néhány kivételtől eltekintve – csak úgy nyerhettek felvételt az iskolára, ha középiskolai végzettséggel rendelkeztek.

Ezeknek a lehetőségeknek a megteremtése egy újabb minőségi változás létrehozását segítette elő. 1959-ben határozat született a hadsereg minőségi fejlesztésének végrehajtására, ami kihatott a tisztképzésre is. 1960-ban a 3 éves tisztképzés idejét 4 évre emelték, és a honvédelmi, valamint a művelődésügyi miniszter együttes rendelete alapján polgári főiskolai diplomát is kaptak az 1964. szeptember 4-én avatott tisztek.

Így a katonai szaknak megfelelően a polgári diploma alakulása a következő volt: gépesített lövészszak növendékei, földraj tanári, illetve műszaki ismereti tanári; a tábori tüzéreknél matematika, a határőröknél német és orosznyelv-tanári; a műszakiak magas- és mélyépítő diplomát kaptak, amelyek azonos értékűek voltak a polgári főiskolák diplomáival.

1964-ben avatták az első olyan tiszteket, akik már 2 diplomával és főiskolai végzettséggel rendelkeztek.

Az Egyesített Tiszti Iskola 3 bázison történő oktatása mind nehezebbé vált, valamint a minőségi tisztképzés és indokolttá tette az újabb módosítást. A változás lényege, hogy létre kellett hozni olyan katonai főiskolákat, amelyek azonos értékűek a polgári főiskolákkal.

1967-ben az állami- és katonai vezetés határozatában kimondta, hogy az Egyesített Tiszti Iskola teljesítette azt a kötelezettségét, amelyet a felállításakor a katonai és társadalmi vezetés az iskolától elvárt. Az új körülmények azonban azt kívánták, hogy a profiloknak megfelelően olyan önálló katonai főiskolákat hozzanak létre, ahol a jövő tisztjeinek képzése mindenben megfelel a felsőoktatási követelményeknek.

1967-ben az Egyesített Tiszti Iskola parancsnoki profiljába tartozó fegyvernemi hallgatókat a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola állományába helyezték. A technikai fegyvernemek, szolgálati ágak hallgatói a budapesti Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola állományába kerültek, a repülőkiképzést pedig a szolnoki Kilián György Katonai Repülő Műszaki Főiskola folytatta.

Az oktatás színvonalát növelték a 60-as évek tapasztalatai alapján kidolgozott audiovizuális programok, a főiskolaszintű nyílt órák megtartása, a rendszeres oktatói konferenciák megszervezése.

1973-ban a vezetés elhatározta, hogy az eddigi különböző tanári és üzemmérnöki képzés helyett általános nevelő tanári, illetve a műszaki profilnál magas- és mélyépítő üzemmérnöki képzést folytat. Az eddigi 2 diploma helyett 1 diplomát kaptak a hallgatók, amelyben a polgári szakképesítés is megnevezést kapott.

A főiskolák tanári állománya az évek folyamán mind magasabb képzettségre és gyakorlatra tett szert. A felsőfokú végzettség mellett több vezető és tanár tudományos fokozatot szerzett szakmájában (doktori, kandidátusi), ami az általa oktatott tantárgy megalapozottabb oktatását tette lehetővé.

A katonai felső vezetés 1980-ban a hadsereg megváltozott technikai viszonyainak követelményeként utasította a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát, hogy folyamatosan át kell térni a nevelő tanári képzésről az üzemeltető üzemmérnöki képzésre, a fegyvernemi szakterületnek megfelelően.

1984-től a jelentkező tiszthiány megoldása érdekében átmenetileg a 4 éves tisztképzést 3 évre csökkentették. A főiskola létesítményei tovább bővültek, elkészült az úszás- és a sportoktatást szolgáló tornaterem és uszoda. Megalakult a hallgatók és a személyi állomány kulturált szórakozását, művelődését elősegítő Főiskola Művelődési Otthon, amelyben modern, 250 férőhelyes színházterem, korszerű könyvtár, olvasó- és különböző klubszobák szolgálták a művelődni és szórakozni vágyókat.

1990-től a művelődési és közoktatási miniszter, valamint a honvédelmi miniszter 1048/90. III. 21. MT határozata alapján a tisztképzés ismételten 4 éves időtartamban – a KLKF-en – gépesített lövész, páncélos-, rakétatüzér, felderítő, műszaki, és a Belügyminisztérium részére határőr szakokon folyt. 1991-től a polgári képesítés parancsnoki szakon üzemmérnök-tanár, műszaki szakon mélyépítő üzemmérnök, tüzér szakon pedig földmérő üzemmérnök lett. Az 1993. évi felsőoktatási törvény életbelépésétől mérnök-tanár, mélyépítő-mérnök, földmérő-mérnök végzettséget biztosított az intézmény.

1992-ben a főiskola megkapta a Ludovika Akadémia zászlóját, és egyben azt a jogot, hogy a patinás iskola jogutódja legyen.

1996-ban a főiskolát integrálták a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetembe, mint annak Kossuth Lajos Katonai Főiskolai Kara.

1999-ben kormányrendelettel a Hadtudományi Kar és a Kossuth Lajos Katonai Főiskolai Kar integrációja révén a 2 szervezet az egyetem Hadtudományi Karaként működött tovább, és törölték a korábbi nevét.

A kar 2001-ben a katonai vezetői, valamint a határrendészeti és -védelmi vezetői szakon első ízben avatott tiszteket, illetve a társadalmi elvárások kielégítése érdekében 2002-ben bocsátott ki biztonság- és védelempolitikai szakon egyetemi alapképzésben végzett polgári hallgatókat.

A Hadtudományi Kar székhelyét 2001. augusztus 1-ével Budapesten, az egyetem Üllői úti bázisán jelölték ki.

A Hadtudományi Kar szakmailag önálló karként – az egyetem más karaival, valamint a polgári felsőoktatási és tudományos kutatási intézményekkel együttműködve – a Honvédelmi Minisztérium, a Honvéd Vezérkar, a Belügyminisztérium, valamint más szervek által támasztott és a kormány által kiadott „Képesítési követelmények” alapján képezett tiszteket a Magyar Honvédség, és a rendvédelmi szervek, valamint biztonságpolitikai szakértőket a védelmi szféra részére.

A Hadtudományi Kar 2004. július 19-én újból felvette Kossuth Lajos nevét. A megnevezés Kossuth Lajos Hadtudományi Kar lett.

A kar 2007. évben jelentős létszámcsökkentésre kényszerült (36%), majd 2008-ban elköltözött az Üllői úti kampuszról és szeptember 1-jétől már csak a Hungária körúton folytatta az oktatást.

A Kossuth Lajos Hadtudományi Kar 2011. december 31-én megszűnt.

A Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara, a Rendőrtiszti Főiskola és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem integrációja révén, 2012. január 1-jén létrehozták a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, melynek egyik – a katonai képzéssel foglalkozó – kara a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar lett.

[1] A Kossuth Lajos Hadtudományi Kar kezelésében lévő múzeum alapján.