Ünnepségek

Ünnepségek

Hősök napja

Május utolsó vasárnapján, a Hősök Napján megállunk ebben a feladatokkal teli, rohanó világban, és tisztelettel emlékezünk hős katonáinkra, fejet hajtunk emlékük előtt.

Az ünnepségen azokra a hősökre gondolunk, akik a háborúkban, hadicselekményekben, szolgálatteljesítés közben a legdrágábbat, az életüket áldozták a hazáért.

Magyarországon 1917-től törvény írja elő a hősökről való megemlékezést.

1915-ben báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy indítványozta, hogy minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Kezdeményezése 1917-ben emelkedett törvényerőre, ekkor kötelezővé tették a hősi emlékművek állítását. 1924-ben egy újabb törvény a nemzeti ünnepek közé sorolta a magyar hősökről való emlékezést, május utolsó vasárnapját a Hősök Emlékünnepévé nyilvánítva.

A „Hősi emlékmű”
(Budapest, Ludovika tér 2.)

Az 1925-től rendszeressé váló megemlékezéseken istentiszteletet celebráltak, imát mondtak, végezetül koszorú elhelyezésével tisztelegtek a hősök emléke előtt. A II. világháború után politikai és szimbolikus tartalma miatt tilalommal sújtották, eszmei üzenetét diszkreditálták. Csak a rendszerváltozást követően nyerhette vissza eredeti jelentését. A Magyar Köztársaság Országgyűlése, adózva az elmúlt ezredév mindazon magyar hőseinek emléke előtt, akik a haza szabadságáért és függetlenségéért, illetve a nemzet fennmaradásáért vérüket ontották vagy életüket áldozták, a nemzet erkölcsi adósságát törlesztette 2001-ben, amikor a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló törvényt elfogadta.

A hősök emlékének szobrokat építünk, emléktáblákat állítunk, kopjafákat emelünk, de az emlékek ápolása az emberek, az utódok feladata, a mi feladatunk.

A katonaorvosok

Amikor a hősökre gondolunk általában a harcmezőn fegyverrel harcoló katona jelenik meg előttünk, aki akár élete árán is teljesíti a haza iránti kötelességét. De a háborúkban, a katonai műveletben az orvosok, katonaorvosok is ott vannak, küzdelmük épp oly áldozatos, mint azoké, akik fegyverrel küzdenek a hazájukért.

Amikor a hős katonákról megemlékezünk, emlékezzünk meg a katonaorvosok, a katona-egészségügyben dolgozók áldozatos szolgálatáról is.

Az egészségügyben dolgozók, az orvosok példaértékű hivatást választottak. A hivatás lényege a gyógyítás, az élet minden körülmények közötti megmentése.

Az orvos, a katonaorvos az arcvonal mögött dolgozik, menti az emberéletet, de akkor is folytatja a tevékenységet, akkor is menti az emberéletet, amikor tőle néhány lépésre harcok folynak.

Az első világháborúban több mint hatszáz (616 fő) orvos halt meg a Monarchia szolgálatában.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem előtt található szobor a katonaorvosok áldozatos munkájának, hősi helytállásának állít emléket. A sebesült katonát ellátó orvos halálos sebtől hanyatlik a nővér karjába, kezéből kiesik a kötszer.

 

Az „Orvosok hősi emléke” (Budapest, Üllői út 78/a.)

A második világháborúban, illetve azt követően a katonai műveletek során a sebesült katonák, polgári személyek ellátásában – a haditevékenységek változása miatt – a polgári orvosok is egyre nagyobb számban vesznek részt.

Példa értékű volt 1992-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tevékenysége, amikor több évtizedes kihagyást követően megszervezte az első ünnepséget a katonaorvos emlékműnél.

Fegyvernemi napok

A műszakiak napja

a műszakiak napja      április 25. (az 1848-as szabadságharc hidászai megépítik az első tutajhidat)

A gépesített lövész és határőr nap

a gépesített lövészek és a határőrök napja: június 27. (védőszentjük: Szent László)

A harckocsizó nap

a harckocsizók napja: július 25. (védőszentjük: Szent Kristóf)

A felderítő nap

a felderítők napja:      november 11. (védőszentjük: Szent Márton)

A tüzér nap

a tüzérek napja:         december 4. (védőszentjük: Szent Borbála)

Száznapos ünnepség

A „Száznapos” ünnepség 2007. május7-én. Lédeczy Mónika határőr hallgató a Határőr Tőr, és Pál Péter hallgató a Ludovika-kard viselője.

A „Száznapos ünnepség” eredete egészen a 18. századig nyúlik vissza. 1919-ig a volt Osztrák–Magyar Monarchia tisztképző intézményeiben (Bécsújhely, Mödling, Ludovika) 1000 napos, illetve 500 napos ünnepséget tartottak. Ezt az avatásuk előtt 1000, illetve 500 nappal ülték meg házi ünnepség és közös vacsora keretében.

A Ludovika Akadémián 1924-ben elevenítették fel a szokást, mégpedig az avatást megelőzően 100 nappal. E naptól kezdve „vágták a centit” a végzős hallgatók, illetve az osztályteremben a táblán a létszámadatok alatt a még hátralévő napok számát is felírták.

A „Száznapos” kis házi ünnepséggel kezdődött, majd vacsorával ért véget. Az alkalom tiszteletére az étkezdében a parancsnoki és tisztikarral együttesen, bajtársi vacsorán vettek részt a végzős hallgatók.

Az első pohárköszöntőt az akadémia parancsnoka tartotta. Őt követően a végzős évfolyamelső mondott pohárköszöntőt hallgatótársai nevében.

A „Száznapos” rendezvény célja a bajtársi összetartozás szellemének erősítése, és mint iskolai hagyomány, a ludovikás szokások ápolása.

Honvédtisztjelöltek a „Száznapos ünnepségen” a Ludovika-szobor előtt.

1992-ben a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán a házi ünnepség hagyományát felelevenítették. A „Száznapos ünnepség” keretében napjainkban elismerések átadására is sor kerül, a legjobbak vehetik át a többi elismerés mellett, Schmittné Makray Katalin asszony, zászlóanya által alapított Szent László díjat.

Kossuth nap

A Kossuth Lajos Katonai Főiskola ünnepnapját – Kossuth Lajos születésnapja, szeptember 19. – a Kossuth Lajos Hadtudományi Kar is megtartotta.

Az ünnepségek egy részén a Monok község Önkormányzat képviselői is jelenvoltak, vagy a kar vezetése vett részt a monoki rendezvényeken.

A Kazai Barna ny. vezérőrnagy a Kossuth Lajos Katonai Főiskola volt parancsnoka és
dr. Hajdú István ezredes a Kossuth Lajos Hadtudományi Kar dékánja
2005. szeptember 19-én az ünnepségen

A Kossuth Lajos Hadtudományi Kar utolsó Kossuth napja.
A tanári kar, 2011. szeptember 19. (Fotó: Balázs Erzsébet).