Az alapítvány névadója, Kossuth Lajos

Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született Monokon. Édesanyja Wéber Karolina, édesapja Kossuth László volt; ez utóbbi ügyvédként tevékenykedett, ennek is része lehetett abban, hogy Kossuth Lajos is ezt a pályát választotta. Az eperjesi akadémián tanult, majd 1823-ban tett ügyvédi vizsgát.

Politikai karrierjét a pozsonyi országgyűlésben kezdte el, ahol 1832-től annak „távollevő követeként” vett részt. Az ő nevéhez fűződik az „Országgyűlési Tudósítások” című újság megalapítása, melyet Pestre költözése után „Törvényhatósági Tudósítások” címmel adott ki. E lap többszöri betiltása után 1837-ben letartóztatták és az államrend ellen elkövetett lázítás miatt elítélték. A budai börtönből 1840-ben szabadult.

Kossuth az 1841. január 2-án megjelent „Pesti Hírlap” szerkesztésével folytatta; ezzel új korszakot kezdett el a magyar sajtótörténetben. Az 1844 végéig kiadott újságnak komoly érdemei voltak az addig szétszórtan megjelenő, az ország polgári átalakulásával és alkotmányos önkormányzatával foglalkozó reformok nyilvánosságra hozásában.

Időközben változás történt a magánéletében is: 1841. január 9-én feleségül vette a Fejér megyei Meszlényi Teréziát és még ebben az évben megszületett Ferenc fia, akinek Deák Ferenc lett a keresztapja. Az elsőszülött után 1843-ban látta meg a napvilágot Vilma, ő utána pedig Lajos Tivadar következett 1844-ben.

Kossuthot 1847-ben választották meg Pest megye követévé. Az utolsó rendi országgyűlésbe a reformkori ellenzék jeles alakjaival – Batthyány Lajossal, Széchenyi Istvánnal, Teleki Lászlóval stb. – együtt került be, de a kezdeményezés dicsősége mindenképpen őt illeti meg. Így történt, hogy az 1848. március 15-i pesti forradalom támogatásával a Pozsonyban ülésező képviselőház is megszavazta a legfontosabb reformköveteléseket. „Kevés szavakba össze lehet foglalni az 1848-i irányt: Állami függetlenség a hazának – s önkormányzat faj-, nyelv-, valláskülönbség nélkül a szabad népnek a független hazában.” – írta később a magyar történelem nagy fordulópontjáról Kossuth.

A Batthyány-kormányban ő töltötte be a pénzügyminiszteri tisztet, majd 1848 szeptemberétől az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként szervezte a kibontakozó szabadságharcot. Cegléden szeptember 24-én hirdette meg a jogos önvédelem jelszavával a népfelkelést, melyhez nagy számban csatlakoztak az ország minden tájáról érkező önkéntesek.  A magyar szabadságharc dicsőséges csatái után az immár Debrecenben ülésező magyar országgyűlés 1849. április 14-én döntött a Magyarország függetlenségéről és a Habsburg-uralkodóház trónfosztásáról szóló törvényről és még ezen a napon megválasztotta Kossuthot Magyarország kormányzóelnökévé.

Ám az új helyzetben Magyarország nem számíthatott az európai hatalmak diplomáciai támogatására, az orosz hadsereget segítségül hívó osztrákok viszont hatalmas túlerővel támadtak a magyar honvédekre. A kilátástalan helyzetben Kossuth 1849. augusztus 11-én lemondott és átadta a hatalmat Görgei Artúr tábornoknak; ez utóbbi az egyetlen lehetséges megoldást választotta és 1849. augusztus 13-án letette a fegyvert az oroszok előtt.

Kossuth 1849. augusztus 17-én átlépte a magyar határt. Menekülésének első állomása Vidin, majd Sumen volt. Innen az akkori török birodalom távoli pontjára, Kütahyába költöztették menekült társaival együtt, ahonnan 1851 végén az USA elnökének meghívására szabadulhatott ki. Az amerikai utazás előtt kíséretével és családjával együtt Angliában kötött ki, ahol meglepően szívélyes fogadtatásban részesítette őt a angol közvélemény. Ugyanilyen ünnepélyes volt az amerikai megérkezés is. Kossuth 1852. december 6-án vonult be New Yorkba: a köszöntése minden képzeletet felülmúlt! Amerikai körútja során fogadták őt a törvényhozásban, találkozott Millard Filmore elnökkel, több száz beszédet mondott el a magyar ügyről és adományokat gyűjtött a magyar emigráció fenntartására.

Európai visszatérése után a sokféle emigránsnak otthont jelentő Londonban telepedett le. Az 1850-es években innen építgette kapcsolatait minden olyan mérvadó európai politikussal, akitől támogatást remélhetett a magyar függetlenségi törekvésekhez. A magyar emigráció tevékenységének összehangolására alakított Magyar Nemzeti Igazgatóság másik 2 tagjával, Klapka Györggyel és Teleki Lászlóval együtt szervezte meg Itáliában az 1860-as években a magyar emigránsokból, volt hadifoglyokból álló Magyar Légiót. A légió előbb az olasz kormány kérésére rendfenntartó alakulatként működött, végül 1867-ben feloszlatták.

A nemzetközi helyzet azonban nem kedvezett a kossuthi emigráció terveinek. Kossuthot méltányolták ugyan tárgyalófelei, a francia és az olasz diplomácia képviselői, gyakorlati segítséget azonban tőlük sem remélhetett, hiszen az európai hatalmi egyensúlyra kényesen ügyeltek a kontinens nagyhatalmai.

A politikai reményeiben csalódó Kossuth Lajos 1861-ben végleg Itáliába költözött. Utoljára a kiegyezés évében, 1867-ben volt arra alkalma, hogy érdemben beleszóljon a magyar közéletbe. A közös ügyes törvények szentesítése azonban végett vetett aktív politikai tevékenységének. Kossuth lassanként magára marat, távolmaradásával szolgáltatta a legdöntőbb érvet az általa élete végéig bírált kiegyezés ellen.

A Torinóban élő Kossuth napjai magányosan, de nem tétlenül teltek. Magyarországi hívei gyakran felkeresték őt, kikérték a tanácsát belpolitikai kérdésekben, de inkább Kossuth nevére és nem a személyére volt már szükségük. Látogatói között gyakran voltak népes társaságok. A ceglédi 100-as küldöttség 1877. január 24-én kereste őt fel, szerették volna felkérni a város mandátumának elfogadására. Kossuth barátsággal fogadta őket, de maradt „őrhelyén”, mert senki kedvéért, biztatásáért nem adta fel önként fogadott száműzetését.

Kossuth Lajos 1894. március 20-án éjjel halt meg turini lakásában. Közügy volt az élete, közügy lett a halála is. Budapesti temetésének hírére gyászba borult egész Magyarország: az emberek úgy siratták és gyászolták őt, mintha hozzátartozójukat veszítették volna el. A Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokából kísérték utolsó útjára a Kerepesi úti temetőbe 1894. április 1-jén; legalább kétszázezer gyászoló vonult a koporsója után. A temetés volt az utolsó alkalom, hogy régen látott nagy tömegben sereglettek össze a Kossuth név hallatára Magyarországon!

A Kossuth Lajosról szóló felbecsülhetetlen mennyiségű kiadványt, ábrázolást, népdalt, regényt és színművet, a róla készült emléktárgyakat, illetve köztéri szobrokat nevezzük összefoglalóan Kossuth-kultusznak, amely páratlan jelenség a magyar történelemben. A Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya 2014 óta az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére is felkerült. Kossuth gondolatai, eszméi időtállónak bizonyultak, emberi és politikusi magatartása az idők során az elvhűség példájává vált. Neve az igazság, a jog és a szabadság jelképe minden generáció számára.